Les Propositions
14 propositions stratégiques et opérationnelles pour construire une Union Européenne élargie effective et démocratique au cours des deux prochaines décennies

Français	Anglais	Allemand	Dannois	Polonais	Italien	Espagnol
Russe	Slovaque	Roumain	Grèque	Hongrois	Lituanien	Tchèque

1. A közösségi politikai-intézményi rendszer rendszeres ÉRTÉKELÉSI eljárását létre kell hozni :
2002-tõl kezdõdõen elõ kell irányozni tízévenként a választottakból álló "Konvenció" szervezését, hogy felmérje az európai építkezés aktuális helyzetét és szükséges strukturális átdolgozásokat javasoljon.

2. Az Európai Unió új FÖLDRAJZI intézményi térképét meg kell rajzolni :
Felül kell vizsgálni az európai intézmények földrajzi bázisát, kilépve a Brüsszel - Luxemburg - Strasbourg történelmi tengelybõl. A központi intézményeket szét kell osztani London, Párizs, Frankfurt, Brüsszel és Hága között (EuroRing 1) és az egyéb közösségi intézményeket a további európai fõvárosok között: Athén, Bécs, Dublin, Koppenhága, Madrid, Róma, Prága, Budapest, Berlin, Varsó, Helsinki, Stockholm, Lisszabon, ... (EuroRing 2). E városok fogják az európai fõvárosok hálózatát alkotni.

3. Egyesíteni a két végrehajtó szervet (Bizottság és Tanács) egyetlen európai KORMÁNYBAN :
A demokráciában a két kulcspozíció, a végrehajtói és a törvényhozói csupán két entitásnak felel meg; és nem háromnak, mint ahogy az jelenleg az Európai Unióban található. A politikai hatáskörök nem oszthatók meg annak érdekében, hogy kikerüljék a homályos és érthetetlen eljárásokat. Politikailag tehát eggyel több intézmény van: ez kétségtelenül a Bizottság, a politikai funkciójában. Létre kell hozni az Európai Kormányt. Ez a két különbözõ adminisztráció élén lesz, és az európai politikai felelõsséget fogja gyakorolni a Bizottság és a Tanács jelenlegi végrehajtói funkcióiból kündulva. Az Európai Parlament fogja alkotni a törvényhozói ágazatot, a Parlament és a Tanács jelenlegi törvényhozói funkcióiból kiindulva. E két politikai intézmény együttesen fogja az Európai Unió közös érdekeit megtestesíteni. Az európai költségvetést öt évre fogják megszavazni minden egyes új európai törvényhozási választást követõen, szükségszerûen az Európai Kormány egyetértésével. Természetesen csak a közös Európai politikai költségeit fogja érinteni. A polgároknak az európai felelõsséghez való csatlakoztatása érdekében a közösségi büdzsében az adó részt a beazonosítható "európai adó" elnevezés alatt kell szerepeltetni

4. Egyesített európai PARLAMENTET kell létrehozni az európai és nemzeti/ regionális képviselõkbõl :
A jelentõs politikai szerep biztosítása érdekében az Európai Parlamentnek soraiba kell integrálnia a két (vagy három) hasonló európai alkotóelemet. 50 %-ban az Európai Unió szintjén lebonyolított választásokon megválasztottakból; és 50 %-ban pedig a nemzeti (vagy az ország döntése szerint a regionális) választások során az állampolgárok általa megválasztottakból, illetve a nemzeti (vagy regionális) parlamentek által kiválasztottakból.

5. Létre kell hozni az európai kormány ELNÖKE új közösségi posztját :
Az Európai Unió végrehajtó politikájának könnyen beazonosíthatónak kell lennie úgy belföldön mint külföldön. Ennek érdekében létre kell hozni az Európai Kormány elnöki funkcióját, akit az Európai Kormány vele azonos rangban álló tagjai (a funkcióban lévõ állam- vagy Kormányfõk) választanak meg három évi idõtartamra. Ekkor felhagynia nemzeti funkciója gyakorlásával, mivel az elsõ európai végrehajtó szerepet nem lehet "has been" politika által gyakorolni, hanem a megfontolt választás alapján. Az Európai Kormány elnöke megtestesíti az európai politikai irányok összességét és az Európai Kormány más tagjai segítik ad hoc módon. Az "EU chairmenje"- szisztéma (angolul a chairmen döntõbíró-elnököt jelöl, e kifejezés viszonylag alig ismert a latin nyelvekben) a hat havonkénti elnökség ("Chair") bázisán kell fenntartani az elõzõ és a következõ elnökségekbõl álló trojkával. Különösen az Európai Kormány elnökét segíti feladatai ellátásában és dönt az összejöveteleken.

6. Közös európai KÖZIGAZGATÁST kell létrehozni a közös politikák megvalósítására :
Az Európai Parlamentnek teljes kezdeményezési jogkörrel kell rendelkeznie, megosztva az Európai Kormánnyal, megjelenítve a közös politikákat illetõen a közös közigazgatási kar, az Európai Közös Közigazgatás (EKK) által. A kormányközi politikák terén a kezdeményezési jog természetesen a nemzeti parlamenteké és a kormányoké. Valamely területi politika (közös-, illetve kormányközi-) megváltoztatásának joga kizárólagosan az Európai Kormány hatáskörébe tartozik.

7. A Közös európai Közigazgatást az európai Kormány SZOLGÁLATÁBA kell állítani :
Mint ahogy valamennyi közigazgatásnak, így az európai közigazgatásnak is hatékonynak kell lennie a közönség szolgálatában a politikák megvalósításának felelõsségében. A közigazgatásnak az Európai Kormány végrehajtó hatásköre alatt kell tevékenykednie, és aszerint szervezõdnie, hogy a két kulcs-közigazgatási szervezeten keresztül a döntéseket meghozza: az egyik integrált alkotó eleme, az Európai Közös Közigazgatás (EKR) irányítja a közös politikákat; a kormányközi alkotóeleme, az Európai Miniszterek Bizottsága (EMB) irányítja a kormányközi politikákat. Az egyesített alkotóelemét, az EKK-t a Bizottságból kiindulva kell megalakítani a lényegi feladataira koncentrálva és visszaállítva eredeti feladatát, az európai építkezésben az innovatív közigazgatásét. A Biztosok Kollégiumát meg kell szüntetni, míg az Európai Közös Közigazgatás (EKK) fõtitkárának - akit a jelentõs területek Fõigazgatói (kereskedelmi-, belsõ piaci-, versenypolitikai-, mezõgazdasági és halászati politikai-, biztonságpolitikai és a transznacionális bûnözés elleni küzdelem-, a bevándorlási-, a privilegizált szomszédokkal való kapcsolat tartásért felelõs-, fejlesztési-; valamint a kizárólag az euro zóna országainak makro-ökonómiai és költségvetéséért felelõs-) - tényleges igazgatási jogköröket kell biztosítani. A Bizottság jelenlegi egyéb funkcióit a kormányközi alkotóelemnek (EMB) kell átadni, vagy önálló ügynökségekre bízni, vagy pedig el kell törölni. Az Európai Bíróság lesz a szerzõdések egyedüli biztosítéka.

8. Létre kell hozni a KÖZÖS KÜLÜGYMINISZTERI posztot :
A kizárólag az Európai Kormánynak vagy az Európai Parlamentnek alárendelt közös politikák megléte egyrészrõl azt kívánja meg, hogy e politikák külügyi vonatkozásainak irányítását egyetlen politikai felelõsre bízzák (Közös Külügyi Kapcsolatok Minisztere - KKKM) és egyetlen közös külügyi igazgatásba integrálják az érintett közigazgatási hatásköröket (kereskedelem, mezõgazdaság, versenypolitika, fejlesztés, ...) (Közös Európai Nagykövetségek - KEN). A Közös Külügyi Kapcsolatok Miniszterét az Európai Kormány elnöke választja ki a nemzeti külügyminiszterek közül (az Európai Kormány elnökétõl különbözõ nemzetiségûnek kell lennie). Egyezteti az Európai Unió védelmi minisztereivel a Gyorsreakciójú Közös Védelmi Erõk bevetését. A külpolitika minden más területe természetesen a tagállamokhoz és diplomáciájukhoz tartozik.

9. Az EURÓPA TANÁCS szerepét erõsíteni kell :
E közeli szomszédságot egymástól nagyon eltérõ országok alkotják: Oroszországtól Marokkóig terjedõen. Mindannyiukban közös pont, hogy az Európai Unió privilegizált és történelmi partnerei, anélkül, hogy az elkövetkezõ évtizedekben belépni szándékoznának az Unióba. Lényeges tehát, hogy az Európai Unió a Privilegizált Szomszéd Státuszát (PSzSz) megadja nekik, ezzel több területen biztosítja a kedvezményekhez a hozzáférést, anélkül, hogy ezzel a csatlakozás logikus útját egyengetné. Ahhoz, hogy ezt a kedvezményes politikát a kormányközi területeken megvalósíthassák, az Európa Tanács dinamizmusát kell növelni, különösen az etika, a kultúra, a tudomány, az oktatás, ... terén. Olyan intézménynek kell lennie, amely az európai szomszédságban a közös eu.ropai értékek vallására serkent. A közösségi költségvetésbõl a Bizottság szükségtelen Fõiga2gatóságai megszüntetése által felszabaduló pénzek egy részét az Európa Tanács részére át lehetne csoportosítani.

10. Elõ kell készíteni a XXI. századra adaptált EMBERI ERÕFORRÁSOKAT :
A legtökéletesebb rendszerek sem mûködhetnek emberek nélkül. Ez a szükség kifejezõdik egyrészt a politikai szereplõkben és a közszolgálatban. A közhivatalnokok számára lényeges a rendszer bürokratizálódásának elkerülése és maximum 10 évre kell korlátozni az ugyanazon közösségi intézményben tölthetõ karrier lehetõségét, megkönnyítve a különbözõ közösségi közigazgatási szervek és a nemzeti közigazgatási szervek, valamint a magánszektor közötti átjárást, minimum három nyelv ismeretének kötelezõvé tételével. A politikusok számára legalább egy idegen nyelv ismerete kívánatos ahhoz, hogy európai képviselõ-jelölt lehessen.

11. Megoldást kell találni a NYELVI kérdésre :
Az európai építkezés legitimitásához elengedhetetlen a nyelvi sokszínûség. Mindemellett bizonyos racionalizáció elkerülhetetlen, úgy költségvetési mint gyakorlati szempontból. Ha nem így történik, a tolmácsolás növekvõ költségei és összetettsége az apokalipszishez és az intézmények elutasításához vezethet. Többszintû rendszert kell tehát megvalósítani: az informális közigazgatási üléseken két munkanyelv (angol francia), öt hivatalos nyelv (angol - francia - német - spanyol - lengyel), valamennyi nyelv a közlemények számára és a nyilvános összejövetelekre (például: a parlament nyilvános ülései). Hasonló eljárást kell követni a munkadokumentumok esetében is. A hivatalos szövegeket le kell fordítani valamennyi nyelvre. Ezzel párhuzamosan az automata fordításról széleskörû európai kutatást kell indítani, míg valamennyi nemzeti/regionális parlament mellett nyelvtanfolyamokat kell indítani.

12. A kibõvített EURÓPAI UNIÓT sikeressé kell tenni :
A kibõvült Európai Unió sikere valóságos történelmi tét: nincs olyan bõvítés, amely csak egy lépcsõ lenn. Sem az Európai Unió, amely a 90-es éveket nem arra használt fel, hogy maga is felkészüljön a bõvítésre, sem a tagjelölt országok, amely elsõsorban formális alapon, vagy gazdasági alapon készültek erre, nincsenek felkészülve a sikeres bõvítésre a 2002/2004-es idõszakra. A "hivatalos" dátum fetisizmusa veszélyeztetheti a történelmi tervet, míg 2-3 éves halasztás lehetõvé tenné a teljes sikert, biztosítva, hogy az Európai Unió strukturálisan és politikailag késszé váljék az új tagok befogadására; és hogy a tagjelölt országok társadalmilag és politikailag készen legyen a lépés megtételére. A koppenhágai csúcsnak le kell fektetnie a bõvítés valódi politikai menetrendjét, amely kötelezi az Európai Unió valamint a tagjelölt országok állam- és kormányfõit közvéleményük elõtt. Ez pedig igen távol áll az Európai Unióban a jelenlegi menetrendet illetõen. E kötelezést széleskörû felvilágosító kampánynak kell kísérnie a bõvítésének az Európai Unió számára történõ hasznosságáról, amelyet népszavazásoknak kell lezárniuk.

13. A BIZTONSÁGPOLITIKÁT és a transznacionális bûnözés elleni harcot közösségivé kell tenni :
A határok nélküli belsõ piac, az euro, a bõvítés, a terrorizmus, az internet, ... az Európai Uniót rákényszeríti arra, hogy hatékony küzdelmet folytasson az egyre inkább professzionálissá és szakszerûbbé váló transznacionális bûnözés ellen. Úgy az Unió mint az állampolgárok érdekeit meg kell védeni. Az egyesített vámszolgálat, az európai bûnügyi rendõrség (a nemzeti rendõrségek hálózata) által támogatott európai ügyész létrehozása, valamint az európai bírák ad hoc hálózata lehetõvé teszi az Európai Unióra nehezedõ növekvõ nyomással történõ szembeszállást.

14. A BEVÁNDORLÁS területén közös keretszabályokat kell elfogadni :
Az Európai Unió számára a bevándorlás elkerülhetetlen, szükséges, hasznos jelenség, amelyet azonban két szinten kell mederbe terelni: az egyik az illegális bevándorlás korlátozása érdekében a bevándorlók áradata: a másik a bevándoroltak beilleszkedésének folyamata annak biztosítására, hogy gyermekeik már teljes jogú európai polgárok legyenek Ami a bevándorlók áradatát illeti, az Európai Uniónak erõsítenie kell határai közös védelmét (egységes vám, egységes szabályok ...), szomszédsági-, kereskedelmi- és fejlesztési politikáját (megnövelt segélyek, megerõsített és célzott együttmûködés, esetleges szankciók a könnyelmûsködõ államokkal szemben); a bevándorló által a beilleszkedés visszautasításának egyértelmûnek kell lenni azzal, hogy származási országába vissza kell térnie; ezzel párhuzamosan a közhatalomnak (lényegében nemzeti, de közös stratégia keretében) biztosítania kell, hogy ez a beilleszkedés hatékony legyen és szigorúan büntetni kell a faji- és vallási megkülönböztetés valamennyi formáját.